Egy szép napon az Úr hívatta Angyalát

- Repülj le a földre ott sokan várnak Rád.
Nézd meg mire vágynak, mi nekik a kincs.
Remélem nem olyan, mi a mennyekben sincs.
Olyan sokan imádkoznak, hogy tegyek csodát,
 

Menj és derítsd ki ennek az okát.

Tudd meg mi kell nekik, mi az, mire vágynak,
Hogy boldogságot adhassunk az egész világnak.

Az angyal elrepült. Három nap oda volt.
Várták az angyalok, a csillagok, meg a hold.
Harmadnap visszatért, fáradt volt, elgyötört.
 

És olyan szomorú, mint kinek szíve tört.

Az Úrhoz sietett, a szeme csupa könny:
- Az emberek elvesztek, mind csupa közöny.
Hajtanak egész nap, gyűjtik a javakat,
De nem mondanak egymásnak szerető szavakat.

A Szeretet, ami itt fent a legnagyobb kincs,
 

Ott lent az emberek szívében nincs.

Az Úr is szomorú lett, hisz Ő már rég tudta,
A Szeretet a boldogság egyetlen egy kulcsa.
Megbízta hát az ég összes angyalát,
Hozzanak Szeretetet és boldog lesz a világ.