FÉNY
Ki vagyok én?
A szememben a fény?
De hogyha a fény már a szememben nem ragyog,
Utána mondd, én hol vagyok?
Ki vagyok én?
A szívemben az érzés?
De hogyha a szív egyszer megszakad,
Az én olyankor hol marad?
Ki vagyok én?
Az ész vagyok, vagy a gondolat?
De mikor a gyászmenet halad és mindenki engem sirat,
Hol van az ész, és hol van a gondolat?
Ki vagyok én, tehát?
Az én, ki mindörökre megmarad!
A fény vagyok, az érzés és a gondolat.
Az anyagba lépek,
Mikor születik az élet,
Megteremtem a nagy csodát,
Dallamra bírom a néma zongorát.
Eljátszom a dalt, mit ezerszer játszottam,
Megvívom a harcot, melyben ezerszer elbuktam.
A magasztos harcot, melyben mégis mindig győztes vagyok,
Mert felemel a Lélek, ki örökre értem ragyog.
