1. A Tiszta lehetségesség törvénye
Minden
teremtés forrása a tiszta tudat, a tiszta lehetségesség keresi
kifejeződésének módját, hogy a megnyilvánulás-mentes állapotból a
megnyilvánulásra jusson.
Az
Önvalóra alapuló erő állandó, mert az Önvaló ismeretéből fakad. Ennek
fontos jellemzői érvényesülnek. Vonzza azokat az embereket és
dolgokat, amelyek közelségét akarjuk. Megbűvöli az embereket,
helyzeteket és körülményeket, hogy vágyainkat támogassák. A természet
törvényeiből fakadó támogatásnak is mondhatnánk ezt. Az isteni
támogatása ez, a kegyelmi állapotból fakad. Akit eltölt erejével, az
élvezi a másokkal való kapcsolatot, és mások is örömmel keresik őt. Ez
a kötőerő az igazi szeretetből származik.
A
rendszeres csend-gyakorlat az egyik út a tiszta lehetségesség
törvényének megtapasztalásához. A mindennapos meditáció szintén ilyen
út.
"Ma
semmilyen alkalommal nem minősítek." A nem-minősítés csendet teremt a
gondolatvilágban. Jó ötlet tehát ezzel az elhatározással kezdeni a
napot, és végig a nap során, minden alkalommal, amikor minősítésen
kapjuk magunkat, emlékezni erre. Ha túl nehéz feladatnak látszik ezt az
egész nap folyamán megtenni, egyszerűbb elhatározás is lehetséges: "A
következő két órában nem minősítem a dolgokat", vagy "A következő
órában megtapasztalom a minősítésmentes szemléletet".
Meg
kell tanulnunk lényünk legbenső lényegét elérni. Ez a valódi lényeg
az "én" mögött van, Bátor és szabad, bírálat nem sérti, nem fél
semmilyen kihívástól. Senkinek nem alávetett, senki fölé nem rendelt,
bűverővel és misztikummal telített.
A TISZTA LEHETSÉGESSÉG TÖRVÉNYÉNEK ALKALMAZÁSA
Az alábbi lépésekkel érvényre juttatom életemben a Tiszta lehetségesség törvényét:
1.
Érintkezésbe kerülök a tiszta lehetségesség mezőjével azáltal, hogy
minden nap időt szánok arra, hogy csendben legyek, hogy egyszerűen csak
létezzek. Legalább kétszer egy nap, reggel is, este is mintegy
harminc perces csendes meditációra szintén időt szánok.
2.
Minden nap időt szánok arra, hogy átéljem a közösséget a
Természettel, és csendben szemléljem a minden élőt átható
intelligenciát. Csendben ülve figyelem a naplementét vagy hallgatom a
hullámverést, vagy egyszerűen csak élvezem a virágok illatát. Saját
csendem elragadtatásában és közösségbe kerülve a Természettel élvezem
az élet lüktetését, a tiszta lehetségesség és a korlátlan alkotóerő
mezőjét.
3.
Gyakorlom a minősítés-nélküli létet. Azzal az elhatározással kezdem a
napomat, hogy "Ma semmilyen alkalommal nem minősítek", és végig a nap
folyamán fel-felidézem ezt a szándékot.