6. Az Elkülönülés törvénye
Az
elkülönülésben rejlik a bizonytalanság vállalásának bölcsessége... a
bizonytalanság vállalásának bölcsessége pedig a múltból és az
ismertből - a múltból hozott körülmények börtönéből - történő
szabadulás kulcsa.
Az ismert nem egyéb, mint a múltból hozott berögződések börtöne.
A bizonytalanság vállalása másfelől a tiszta alkotóerő és szabadság termékeny talaja.
A biztos tudáshoz való görcsös kötődésről lemondva az ismeretlenbe lépünk, és a lehetőségek teljes körének mezőjébe jutunk.
AZ ELKÜLÖNÜLÉS TÖRVÉNYÉNEK ALKALMAZÁSA
Az alábbi lépésekkel érvényre juttatom életemben az Elkülönülés törvényét:
1.
Ma az elkülönülés alapállásába helyezkedem. Saját magamat és a
körülöttem élőket szabadon engedem, hogy olyanok legyenek, amilyenek.
Nem erőltetem (mereven) az elképzelésemet arról, hogyan kellene a
dolgoknak lenniük. Nem erőltetem a problémák megoldását, mert az csak új
problémákat teremtene. Mindenben elkülönült alapállással veszek
részt.
2.
Ma vállalom a bizonytalanságot, mint tapasztalatom lényegi
alkotórészét. Az-által, hogy kész vagyok vállalni a bizonytalanságot, a
megoldások spontán módon születnek a problémákra, kibukkannak a
zűrzavarból és káoszból. Minél nagyobbnak látszik a bizonytalanság,
annál nagyobb biztonságban érzem magam, mivel a bizonytalanság a
szabadsághoz vezető út. A bizonytalanság vállalásának bölcsességében
meglelem biztonságomat.
3.
Belépek a lehetőségek teljes körének mezőjébe és kezdem átélni azt a
nagy-szerű érzést, hogy folytonosan a választási lehetőségek végtelen
köre kínálkozik. Amikor belépek a lehetőségek teljes körének mezőjébe,
az élet minden pillanatát szórakoztatónak, izgalmasnak, bűvösnek és
titokzatosnak tapasztalom.