ELMÉLKEDÉSEK AZ ADVENTBEN 1.
"Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki
hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen." (Jn. 3,16.)
A mennyei Atya nemcsak a Fiát adta ajándékba, hanem a fákat, a
virágokat, a növényeket, az állatokat, az embertársainkat is. Mind-mind
Isten ajándéka.
Jó úgy nézni körülöttünk lévő dolgokra, lényekre, mint
Isten szerelmes leveleire, jóságos teremtőnk irántad, irántam való
tiszteletére, szeretetének kisebb-nagyobb, játékos, vagy nagyon is
komoly megnyilvánulásaira..
Mennyi szépség, csodás ízek,
tündöklő színek, kecses formák, dallamok: mind-mind Isten irántunk való
szeretetéről beszél. Az embertársad, ki melletted van a bajban, a kedves
ki megfogja kezed, s magához ölel, mind-mind ajándék, áldás, kegyelem.
Arra is kell gondolnunk, hogy nemcsak a világ, a kék ibolya ajándék
számunkra, hanem én magam is, Isten ajándéka vagyok, te is, az kell,
hogy legyél. Igen, úgy szerette Isten ezt a világot, hogy nemcsak saját
Fiát, de téged és engem is megteremtett, hogy ajándékba adjon az
embertársainknak, e nagy családnak, szép világunknak.
Ennél szebb hivatás nincs is a Földön, áldások között áldássá válni mindenkinek! Isten áldó simogatása lenni.
Jézus, "mindennapi kenyere", ahogy ő maga mondta, az igazi arca, - a
mennyei Atyának ajándéka - lenni, akaratát teljesíteni. Isten bennünket a
saját képére, hasonlatosságára teremtett, mi is mindannyian Isten
ajándékai kell, hogy legyünk ezen a Földön. Áldás, ajándék, jó szó, lágy
simogatás, foszló belű kenyér testvéreink számára.
Ne félj, merd vállalni hivatásodat, boldog leszel!
