Adventi elmélkedések 8. - Istenben bízhatunk 

 

Nagyon szeretem Jézus kenyérszaporításos történetét. 

A Szentírásból tudjuk, hogy közvetlen előtte való nap, Heródes, Keresztelő János fejét veszi. Jézust is, akárcsak minden jó érzésű embert, megdöbbent, hogy lehet ilyen cinikus, buta, barbár tettet véghezvinni? 

De nem omlik össze, nem csügged, és nem is liheg bosszú után, csendesen visszavonul, majd az utána menő emberek felé fordul: gyógyít, bátorít, erőt, hitet ad nekik.

 Este, mikor leszáll a nap, és az emberek összebújnak, akkor arra buzdítja apostolait, hogy adjanak enni mindenkinek. 

Az emberek szomorúan számolják össze mindazt, amijük van: néhány hal, kevés kenyér.

 Isten a maga jóságával megáldja és megsokszorosítja az emberek adományát. 

Az Apostolok szétosztják a betevő falatot, és csodálkozva látják, hogy bőségesen jut mindenkinek. Senkinek nem kell üres gyomorral elmennie. Csoda!!!

Én hiszem azt, hogy Isten nem csodákat vár tőlünk, a csodát ő maga teszi, mi a tőlünk telhető kis lépéseket kell, hogy megtegyük. 

A szeretetből vállalt kis ajándékainkat meg tudja sokszorosítani, és gyümölcsözővé teszi.

 Tizennégy éves gyermekvédelmi munkám alatt újra és újra megtapasztalom, hogy az élet kis lépései Isten kezében milyen hatalmas eredményeket tudnak szülni. 

Ne számoljunk kishitűen, hanem szeressünk, és álmaink megvalósulnak!

Meg vagyok győződve arról, hogy nemcsak volt Magyarország, és nemcsak a történelmi múltunkkal kell foglalkoznunk, hanem Istenben bízó lélekkel, a népek nagy családjával váll-váll mellett kell elindulnunk, és népünk újból egészséges, egységes családdá válik.

  Forrás: Korunk Aranyasszonyai

 

 

Elmélkedések az adventben 7. - Gyengeségünk tudatában elindulunk

Az önszerveződő szeretet hegyeket mozgat. 

A hópelyhek milyen lágyak, milyen gyengék, mégis képesek hordozni, akár egy nagy felnőtt embert a sítalpakon. 

Ha összefogás van, csodákat tehetünk!

A minap egyik gyermekünket néztem, ő rajzolt egy ákom-bákom kis rajzot, amit a pár évvel nagyobb társa el akart venni tőle. A kis óvodás megvédte az alkotását a nagy kamasszal szemben.

 Azt ő teremtette, formálta, szülte meg.

A mi mennyei Atyánk, ki ezt a világot 5 milliárd évvel ezelőtt szülte meg a tudósok szerint, lépésről–lépésre formálta, alakította, mindazt mi körülvesz bennünket, és minket, magunkat is.  

Vajon hagyni fogja, hogy széthulljon a világunk, és elpusztuljon? 

Nem hiszem, hogy mindazt, amit szeretettel, jósággal megteremtett, hagyná veszendőbe menni. 

Ő a világunkat tovább akarja teremteni. 

 

Szent István királyunk a boldogságos Szűz Anya gondjaira bízta népünket. 

Az Istent szülő Szűz az eltelt ezer esztendő alatt nagyon sokat alakított, formált minket. 

Nagyasszonyunk nagyon sok módon segítségünkre sietett. 

Miért engedné veszni erőfeszítése gyümölcsét, a nemzetünket? 

Biztos vagyok abban, hogy jó végre fogja vinni mindazt, amit szeretetből elkezdett!

Népünk, nemzetünk történelme során sokszor voltak nehéz pillanatok, a mohácsi vész után, Trianon után, a vesztett világháborúk után. 

Sokan úgy érezték, hogy nincs tovább, hogy elveszett, összedőlt minden, talán nem is érdemes tovább menni.

 Mindig azoknak volt igazuk, akik a reményre fogadtak, akik hittek abban, hogy van tovább, hogy érdemes újra kezdeni. 

Bármilyen nehézség is van, akár fizikai, egyéni létünkben, akár kisebb-nagyobb közösségi létünkben, akár az emberiség nagy létében, tudnunk kell, hogy mindig van tovább. 

 

Isten nem engedi meg, hogy végérvényesen zsákutcába sodródjon az Ő gyermeke.

  Forrás: Korunk Aranyasszonyai

Adventi elmélkedés 6. - …amit kértek az én nevemben, azt megadom én néktek…

A Jó Istenünk arra biztat bennünket, hogy egymásnak jó testvéreiként, egy családdá legyünk. 

Biztos, hogy Szent István, a maga módján, a 7 törzset egy nemzetbe kovácsolta. 

Ezek a törzsek valószínű nem is mind beszéltek ugyanazon a nyelven, ahogy kultúrájukban, hitükben, szokásaikban is lehettek eltérések.

 Biztos, hogy értékek tűntek el, sodródtak félre, de úgy gondolom, ma közülünk senki nem szeretné szétverni a nemzetünket, és visszamenni a Töhötöm, vagy valamelyik másik törzsbe.

 Jó nekünk itt magyarnak lenni, egy családban összetartozni, határok nélkül egymásra találni.

Jézus Krisztus arról beszélt, hogy azt szeretné, hogy egy akol legyen és egy pásztor. 

A II. Vatikáni zsinat ezt a gondolatot így fogalmazta meg: “Isten azt akarja, hogy az emberiség egy családot alkosson, és mi egymásnak testvérei legyünk.” 

Én hiszem, hogy ez a szép álom meg fog valósulni! 

Biztos, hogy ez áldozatokkal jár. 

Minden nép az Európai Unióban értékeket fog elveszíteni, de ugyanakkor új értékeket is fog nyerni.

Az lenne jó, hogy a mi magyar kultúránkból minél többet be tudnánk vinni a népek nagy családjába!

Tudatosan kellene vállalni a közösséghez való tartozást, azt, hogy egy atyánk van a mennyben, és mi ugyanannak a családnak gyermekei vagyunk.

  Forrás: Korunk Aranyasszonyai

Adventi elmélkedés 5. - Bizalom

Csodálom Isten bizalmát: drága Szent Fiát, Szent Józsefre és Szűz Máriára bízza. 

Nem küld vele láng pallosú, őrző-védő kerubokat. 

A kis Jézus az emberek karjába veti magát, mert tudja azt, hogy az ember jó, hisz minden embert az ő Mennyei Atyja teremtett, és ő selejtet nem teremt. 

 Jézus, a védtelen kisbaba, bizakodó szeretettel simul oda Máriához, fúrja fejét József karjai közé,  és tudja azt, hogy ez az emberpár gondját viseli. 

Heródes a gyermek életére tör, a Szentcsalád mindent hátrahagyva, mindenről lemondva, kész az élet, a szeretet mellett dönteni. 

Elmenekülnek Egyiptomba, hogy megmentsék Jézus életét. 

Az isteni bizalom gyümölcsöt szül!

Azt gondolom, hogy nekem is bíznom kell az emberben, az Isten által teremtett csodában,
 akit Isten társul, testvérül, barátul adott nekem.

Hiszem, hogy a törött csont vágyik összeforrni, egésszé válva életre kelni.

 Él a vágy a gyógyulás után!

 Hiszem, hogy népem, nemzetem él, és együtt akar szeretetben élni mindazokkal,  akik szeretettel megosztják vele a Kárpát-medence csodaszép tájait.

Hiszem, hogy akár a többi nemzetet, Isten bennünket, magyarokat is szeretetből, jóságból teremtett. 

Arra teremtett, hogy világító, életet adó, fényt hordozó gyermekei legyünk.

Isten áldása legyen a bizalmukon, mely otthont ad nekünk!

  Forrás: Korunk Aranyasszonyai

 

Adventi elmélkedés 4. - Adj Uram élő hitet nekünk!

A ma embere nem csak Istenben nem mindig hisz, hanem a gonosz lélek létét sem fogadja el. 

Éppen ezért mind az Isten, mind a gonosz lélek szerepét emberek vállalják át, embereknek osztjuk ki az ő feladataikat.

Groteszk, visszataszító, mikor egy-egy embert környezete istenít, talán még ennél is szörnyűbb, mikor valaki hitetlenségében Isten trónjára vágyik, teremtője feladatait akarja átvállalni.

Sajnos a gonoszat tapasztalva, világunkat jókra és rosszakra osztjuk, mint a mesében élő gyermekek, és ellenfeleinket gonosznak tartjuk. 

Pedig mi mindannyian egy-egy marék porból vagyunk teremtve arra, hogy tipegve, topogva lábra álljunk, és egymás kezét fogva, váll a váll mellett elinduljunk a végtelen felé, Isten országa felé. 

Meg-meg csillan Napunk, Istenünk fénye rajtunk, egy-egy szép vonása feltűnik arcunkon, de nem vagyunk Istenek.

Sokszor a gonosz, a gyűlölet mozgatja kezünket, lábunkat, nyelvünket, de nem vagyunk gonoszak, a gonosztól megszabadulhatunk és tisztán, szabadon vándorolhatunk. 

Utunk maga is teremtés, hisz Istenünknek partnerei vagyunk, teremtve teremtődünk, szülve születünk, életet adva élünk, világunkat kibontakoztatva önmagunkat bontakoztatjuk ki az örök életre.

Mennyivel egyszerűbb lenne a világ, ha őseink hitét követve térdet hajtanánk Istenünk előtt, és a tékozló fiú atyjának szeretetével ölelnénk át a gonosz karmaiból szabaduló testvéreinket.

  Forrás: Korunk Aranyasszonyai

 

 

Adventi elmélkedés 3. - „Az irgalmas szeretet bűnöket töröl el”

Sok bűn történt az elmúlt évezredben, erőszak, önzőség, kapzsiság.

 Ezek a közösségileg elkövetett bűnök beszennyeztek minket is. 

Közös jócselekedetek által megtisztulhatunk!

 Együtt gondolkozva felkészülnénk az új Karácsony ünnepére, arra, hogy a szeretet megszülethessen közénk.

A fizikai személyt az irgalmas szeretet meg tudja tisztítani, szentté tudja tenni, fel tudja emelni, ugyanúgy hiszem és vallom, hogyha népünk, nemzetünk közösségileg az irgalmas felebaráti szeretet útjára lép, akkor mindannyian megtisztulhatunk az önzés, a hazugság, a korrupció bűnétől, mely sajnos, sokakat megtévesztett.  

Ne vérben, könnyben, szenvedésben, hanem szeretetbe mossuk magunkat tisztára! 

 

Milyen szép lenne, ha minden faluban, városban, ahol magyarok élnek, az előttünk álló évben, az emberek tudatosan megszerveznék a lelki, anyagi újjászületés napját: „Reménnyel Jövőt Mindenkinek”.

Szép lenne, ha erre a napra a közösség papjai, lelkészei, művészei, lelki vezetői programot állítanának össze, hogy lelkünket felemeljük az Istenhez. 

Megfürdetnénk azt, népünk nagyjainak művészi alkotásaiban, a szent, szép, igaz és jó értékekben. Felújítanánk szívünkben az Isten- és emberszeretetet, az értékek, erények iránti elkötelezettséget.

Ajándékozzuk meg magunkat egy szép nappal, amikor megújulhatunk hitben, reményben, szeretetben, népünk iránti elkötelezettségben.

 

  Forrás: Korunk Aranyasszonyai

 

ELMÉLKEDÉSEK AZ ADVENTBEN 1.

"Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen." (Jn. 3,16.)

A mennyei Atya nemcsak a Fiát adta ajándékba, hanem a fákat, a virágokat, a növényeket, az állatokat, az embertársainkat is. Mind-mind Isten ajándéka. 

Jó úgy nézni körülöttünk lévő dolgokra, lényekre, mint Isten szerelmes leveleire, jóságos teremtőnk irántad, irántam való tiszteletére, szeretetének kisebb-nagyobb, játékos, vagy nagyon is komoly megnyilvánulásaira..

Mennyi szépség, csodás ízek, tündöklő színek, kecses formák, dallamok: mind-mind Isten irántunk való szeretetéről beszél. Az embertársad, ki melletted van a bajban, a kedves ki megfogja kezed, s magához ölel, mind-mind ajándék, áldás, kegyelem.

Arra is kell gondolnunk, hogy nemcsak a világ, a kék ibolya ajándék számunkra, hanem én magam is, Isten ajándéka vagyok, te is, az kell, hogy legyél. Igen, úgy szerette Isten ezt a világot, hogy nemcsak saját Fiát, de téged és engem is megteremtett, hogy ajándékba adjon az embertársainknak, e nagy családnak, szép világunknak.
Ennél szebb hivatás nincs is a Földön, áldások között áldássá válni mindenkinek! 

Isten áldó simogatása lenni.

Jézus, "mindennapi kenyere", ahogy ő maga mondta, az igazi arca, - a mennyei Atyának ajándéka - lenni, akaratát teljesíteni. Isten bennünket a saját képére, hasonlatosságára teremtett, mi is mindannyian Isten ajándékai kell, hogy legyünk ezen a Földön. Áldás, ajándék, jó szó, lágy simogatás, foszló belű kenyér testvéreink számára.

Ne félj, merd vállalni hivatásodat, boldog leszel!

  Forrás: Korunk Aranyasszonyai

 

ELMÉLKEDÉSEK AZ ADVENTBEN 1.

"Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen." (Jn. 3,16.)

A mennyei Atya nemcsak a Fiát adta ajándékba, hanem a fákat, a virágokat, a növényeket, az állatokat, az embertársainkat is. Mind-mind Isten ajándéka. 

Jó úgy nézni körülöttünk lévő dolgokra, lényekre, mint Isten szerelmes leveleire, jóságos teremtőnk irántad, irántam való tiszteletére, szeretetének kisebb-nagyobb, játékos, vagy nagyon is komoly megnyilvánulásaira..

Mennyi szépség, csodás ízek, tündöklő színek, kecses formák, dallamok: mind-mind Isten irántunk való szeretetéről beszél. Az embertársad, ki melletted van a bajban, a kedves ki megfogja kezed, s magához ölel, mind-mind ajándék, áldás, kegyelem.

Arra is kell gondolnunk, hogy nemcsak a világ, a kék ibolya ajándék számunkra, hanem én magam is, Isten ajándéka vagyok, te is, az kell, hogy legyél. Igen, úgy szerette Isten ezt a világot, hogy nemcsak saját Fiát, de téged és engem is megteremtett, hogy ajándékba adjon az embertársainknak, e nagy családnak, szép világunknak.
Ennél szebb hivatás nincs is a Földön, áldások között áldássá válni mindenkinek! Isten áldó simogatása lenni.

Jézus, "mindennapi kenyere", ahogy ő maga mondta, az igazi arca, - a mennyei Atyának ajándéka - lenni, akaratát teljesíteni. Isten bennünket a saját képére, hasonlatosságára teremtett, mi is mindannyian Isten ajándékai kell, hogy legyünk ezen a Földön. Áldás, ajándék, jó szó, lágy simogatás, foszló belű kenyér testvéreink számára.

Ne félj, merd vállalni hivatásodat, boldog leszel!

Forrás: Korunk Aranyasszonyai

Advent

Advent a Karácsony előtti szent idő. Liturgikus színe a lila, a bűnbánat színe. 

Nincs virág az oltáron, nincs fény a templomban, egyszerű, csendes minden.
Rádöbbenünk arra, hogy egymagunkban, Isten nélkül kicsik, tehetetlen szegények, sőt elveszettek vagyunk. 

Feltör a szívünkből a kétségbeesett kiáltás: "Jöjj el urunk, Jézus!" Advent.

  Azaz, adveniat azt jelenti, hogy jöjj el!
Az adventi koszorún egyetlen szál gyertyát gyújtunk meg, piciny, pislákoló fénye remeg a sötét templomunkban. 

Aztán a hétről hétre több fény arra hangol, hogy átéljem a marék porból született létem korlátait, s ugyanakkor vágyjak a találkozásra Istennel.

 Anyánk, az  egyház szeretettel hív a rorátékra, a hajnali szentmisékre, hogy minden gyengeségünk ellenére merjünk elindulni, merjünk igent mondani gyöngéden szerető Istenünknek.

Mi  ennek az időszaknak az üzenete?

 
Fontos, hogy az ember, tudja, mit akar. Ha nem tudjuk, mit akarunk, akkor semmit sem tudunk elérni az életben. Ehhez csend, adventi vágyakozás, megtisztulás szükséges. 

Advent csendjében vegyük számba, hogy mink van, mit értünk el az évek során, és fogalmazzuk meg, hogy mire vágyunk, mire van szükségünk, mit szeretnénk az elkövetkező évben megvalósítani, mi a reményünk, álmunk. 

 Milyen a viszonyunk a családban, hol sántítanak kapcsolataink a munkahelyen, a hivatásunkban? 

Életünk kérdéseire hol vannak a válaszok? 

 Mik a megoldások egy-egy gyötrő gondolatra? 

Az advent önmegtartóztató, befelé forduló idejét szépen megélő ember bölcsen meg tudja fogalmazni kéréseit, és ha elég nagy a szíve, akkor népe, nemzete, de az egész emberiség számára is Isten áldását tudja kérni a holnapba vezető lépésekhez. 

A kimondott, megfogalmazott álom még nem vajóság, de már formát öltött gondolat, amely, ha türelmesek vagyunk, valóra válhat.
A karácsonyi ünnepkörben legszebb álmainkat is felülmúlja Isten.

 Az ő válasza az emberi vágyódásra, keresésre az, hogy önmagát adja nekünk, közénk jön.

 Önmagát kiüresítve egy lesz közülünk. Isten válasza sóvárgásunkra egy védtelen, gyámoltalan kisbaba, az ő egyetlen, szeretett Fia.

 

Forrás: Korunk Aranyasszonyai

 

 

 

Drága Barátaim és kedves Látogatók!

Felgyúltak az Advent Fényei.

Elindítok egy Adventi elmélkedés sorozatot Karácsonyig.

Fogadják szeretettel és legyenek az elmélkedés gondoltai lelkünk 

emelkedésére!  

"Minden advent kegyelem:
vétkem jóvá tehetem.
Minden advent vigalom:
Isten Úr a viharon!
Minden advent érkezés:

átölel egy drága kéz!
Minden advent alkalom:
győzhetsz saját magadon!
Minden advent ítélet:
így kellene-s így élek!
Minden advent remegés:
Isten felé epedés!
Minden advent ima is:
Uram,fogadj be ma is!"