“Szeretetet lehet adni és lehet kapni. 
Csak egyet nem lehet: szeretetet zsarolni. 
S ezt legtöbbször nem tudják azok a szegények és szerencsétlenek, akik szeretetre éhesek.
Nyilvánvaló, hogy vagy szeret az ember, vagy szeretik: ezt a váltóáramot a természet kérlelhetetlen következetességgel szervezte meg. 
Az összhang legtökéletesebb és legszerencsésebb formája, mikor az egyik különösebb lázadozás nélkül tűri, hogy a másik szeresse.
A természet végül is kegyes: igaz, soha nem adja meg, hogy az szeressen, akitől ezt reméljük, de módot ad arra, hogy korlátlanul szeressük azt is, aki bennünket nem szeret. 
Csak egyre nem ad módot: hogy könyörgéssel, váddal, támadással vagy esdekléssel mástól szeretetet zsaroljunk. 
Még gyöngédséget és szenvedélyt is lehet zsarolni; de a szeretet szuverén.” 

Márai Sándor: Füves könyv






XXIII. János pápa

10 törvény a lelki nyugalom eléréséhez
 
1. Ma megkísérlem átélni a napot úgy, hogy nem akarom egyszerre megoldani életem minden problémáját.
2. Ma igen nagy figyelmet fordítok fellépésemre: senkit sem bírálok, sőt arra sem törekszem, hogy másokat helyreigazítsak, vagy kijavítsak, csak magamat.
3. Boldog leszek a tudatban, hogy boldogságra születtem, nemcsak a másvilági, hanem az evilági boldogságra is.
4. Ma alkalmazkodom a körülményekhez, anélkül, hogy a körülmények alkalmazkodnának az én kívánságomhoz.
5. Ma tíz percet szánok az időmből egy jó olvasmányra, amint a táplálék a testi élethez, a jó olvasmány a lelki élethez szükséges.
6. Ma elvégzem a napi jótettet, és senkinek sem dicsekszem vele.
7. Ma olyasmit teszek, amihez semmi kedvem sincsen, ha gondolatban sértődöttnek érzem magamat, gondoskodom róla, hogy senki se vegye észre.
8. Ma újra részletes programot állítok össze, talán nem mindig ragaszkodom hozzá pontosan, de megfogalmazom. Két rossztól tartózkodom: a hajszától és a határozatlanságtól.
9. Szilárdan hiszek abban, akkor is, ha a tények az ellenkezőjét mutatják, hogy az Isteni Gondviselés úgy törődik velem, mintha egyedül volnék a világon.
10. Ma nem félek és különösen örülök mindennek, ami szép és hiszek a jóságban. Nekem adatott meg, hogy 12 órán át jót tegyek. 

Akkor lesz megvalósítható a világban a béke, ha mi önmagunkban békét teremtünk és ennek a kegyelmi állapotnak megfelelően éljük életünk.
 
 
 
 
Antoine de Saint Exupéry: Fohász
Uram, nem csodákért és látomásokért fohászkodom, csak 
erőt kérek a hétköznapokhoz. 
Taníts meg a kis lépések művészetére! 

Tégy leleményessé és ötletessé, hogy a napok sokféleségében és 
forgatagában idejében rögzítsem a számomra fontos felismeréseket és 
tapasztalatokat! 
Segíts engem a helyes időbeosztásban! 

Ajándékozz biztos érzéket a dolgok fontossági sorrendjében, elsőrangú 
vagy csak másodrangú fontosságának megítéléséhez! 
Erőt kérek a fegyelmezettséghez és mértéktartáshoz, hogy ne csak 
átfussak az életen, de értelmesen osszam be napjaimat, észleljem 
a váratlan örömöket és magaslatokat! 

Őrizz meg attól a naiv hittől, hogy az életben mindennek simán kell mennie! 
Ajándékozz meg azzal a józan felismeréssel, hogy a nehézségek, 
kudarcok, sikertelenségek, visszaesések az élet magától adódó
ráadásai, amelyek révén növekedünk és érlelődünk! 

Küldd el hozzám a kellő pillanatban azt, akinek van elegendő 
bátorsága és szeretete az igazság kimondásához! 
Az igazságot az ember nem magának mondja meg, azt mások 
mondják meg nekünk. 

Tudom, hogy sok probléma éppen úgy oldódik meg, hogy nem teszünk semmit. 
Kérlek, segíts, hogy tudjak várni! 
Te tudod, hogy milyen nagy szükségünk van a bátorságra. 

Add, hogy az élet legszebb, legnehezebb, legkockázatosabb
és legtörékenyebb ajándékára méltók lehessünk! 

Ajándékozz elegendő fantáziát ahhoz, hogy a kellő pillanatban és
a megfelelő helyen - szavakkal vagy szavak nélkül - egy kis jóságot
közvetíthessek! 

Őrizz meg az élet elszalasztásának félelmétől! 
Ne azt add nekem, amit kívánok, hanem azt, amire szükségem van! 
Taníts meg a kis lépések művészetére!
 
 

 Ima Szent Mihály arkangyalhoz

Mihály arkangyal, ki olyan vagy, mint Isten!
Jöjj el most énhozzám, tisztítsd meg a szívem Isteni Fényesség, mit elhozol magaddal!
Szent tűzzel megtisztul minden igaztalan, Kardodnak sugara utat mutat nékem!
Ha teveled vagyok nincsen mitől félnem.
Mutass rá fényeddel isteni Valómra, Tudatom megnyíljon minden igaz szóra!
Segítsd fejlődésem, tisztítsd meg utamat!
Hitem megtart engem kitárt szárnyad alatt!
Meglátom most veled szellemi egységem.. 
A Fény családjához tartozva így kérem: 
Magamhoz veszem most fénylő hatalmamat!
Fénykardot kezembe angyalok adjanak!
Mihály ereje van most az én szívemben!
Hittel, bátorsággal, Ővéle cselekszem!
Így beteljesítem a szent Akaratot!
Megtisztítom lelkem minden teher alól!
Mihály segíts!

 





“Csodálatos az is, mennyire érzékenyek az emberek. 
Mint egy rózsa. Mint egy kankalin. 
Oly végzetesen figyelnek minden szóra, mely hiúságukat sértheti, mint senki és semmi az élõk világában. 
Egy hanglejtés is halálra tud sebezni egy embert, igen, már az is, ha éppen hallgatsz róla, mikor õ úgy várja, hogy dicsérjed, vagy helyeselj neki: örökké ellenségeddé változtat egy embert.
S ugyanezek az emberek, akik ilyen félelmesen finom hallással érzékelnek mindent, ami személyükre vonatkozik, akik egy kézszorítás bensőségén, egy telefonbeszélgetés hanglejtésén is átérzik a személyük felé villanó véleményt vagy igazságot, ezek a mimózánál gyöngédebb és érzékenyebb emberek gondtalanul követik a legotrombább aljasságokat, szemrebbenés nélkül kegyetlenkednek, közömbösen és néha jókedvűen is. 
Az emberi léleknek ezt a rugalmasságát nem érdemes bírálni; csak tudni kell erről. 
S nem lepődni meg semmin, soha.”

(Márai Sándor: Füves könyv)

Föld és ég gyermekei





Isten, hogyha létezel, hogyha hallasz, hogyha látsz,
válasz nélkül ne hagyd ezt a fájdalmas fohászt!
Annyi most a szenvedő, kit elhagy föld és ég,
Segítsd hát e nehéz idők szorongó gyermekét!

Adj reményt a férfinak, kit a sors már megpróbált,

és sok év után most kenyerét félti, úgy érzi, nincs tovább!
Mit tegyen, aki fiatal, túl van minden iskolán?
Családot, otthont, jövőt tervezne, támaszt, mondd, hol talál?

REFRÉN

A magasból nézz le ránk! Hagyd most a megváltó szent igét!
Ki nehezen él és fél a holnaptól, annak a szó már nem elég,
szívében oly nagy a keserűség!
Ó, nézz le ránk! Hagyd most a szent igét!
Ki nehezen él és fél a holnaptól, annak a szó már nem elég,
szívében oly nagy a keserűség!

Isten! Óvd a gyermeket, ki ártatlan, tiszta még!

Körötte csalás, hazugság, önzés. Mindebből mit sem ért.
Kísérje útján a szeretet! Legyen értelme, hogy él!
Vétkeinkért ne bűnhődjön, neki még adj esélyt!

REFRÉN

A magasból nézz le ránk! Hagyd most a megváltó szent igét!
Ki nehezen él és fél a holnaptól, annak a szó már nem elég,
szívében oly nagy a keserűség!

Isten, hogyha létezel, hogyha hallasz, hogyha látsz,

válasz nélkül ne hagyd ezt a fájdalmas fohászt!
Annyi most a szenvedő, kit elhagy föld és ég,
Segítsd hát e nehéz idők szorongó gyermekét!




Őszentsége a Dalai Láma bölcsességei

”Ha igazán őszintén és elfogulatlanul, gondosan megvizsgálunk minden helyzetet, akkor rájövünk, nagymértékben mi is felelősek vagyunk az események alakulásáért”

„Oszd meg a tudásod! Ez az egyik út a halhatatlansághoz!”

„Mindenki maga irányítja sorsát; mi magunknak kell megteremtenünk boldogságunk okait. Csak mi tartozunk ezért felelősséggel, senki más.”

„Tárd ki a karjaidat a változásnak, de ne engedd el az értékeidet!”

„Fontosak a barátok - ezért szeretném, ha minél több barátom lenne. Fontosak a mosolyok - ez is nyilvánvaló. De milyenek a mosolyok? Bőséges a választék belőlük. Némelyik gúnyos, némelyik művi, diplomata mosoly. Ezek nem elégítenek ki, sokkal inkább félelmet, gyanakvást keltenek bennem. Ám a valódi mosoly reményt adó, biztató, üdítő. Ha azt akarjuk, hogy valódi mosoly ragyogjon az arcunkon, meg kell teremtenünk magunkban a valódi mosoly forrását.”

“A valódi együttérzés nemcsak érzelmi viszonyt jelez. Szilárd, az értelmen alapuló meggyőződésből ered. Ezért az igazán együtt érző viselkedés még akkor sem változik, ha éppen negatívan fogadják. Az egyetemes önzetlenségből kifejlődik bennünk a másokért érzett felelősség, és ez akként jelenik meg, hogy segíteni akarunk társainknak gondjaik leküzdésében.”

“Ha egyetlen hibádat felismered, többet ér, mint ezernyi hibáját felismerni másnak. Ahelyett, hogy rosszat mondanál az emberekről, ütköznél velük, és nyugtalanságot keltenél az életükben, szemléld őket teljes valóságukban. Gondolj inkább a jó tulajdonságaikra. Ha mégis örömödet lelnéd valaki becsmérlésében, azonnal képzeld azt, hogy rohadt gyümölcsbe haraptál. Így elég gyorsan leszokhatsz a sértő viselkedésről.”

"Minél őszintébbek és nyitottabbak vagyunk, annál kevésbé fogunk félni, mert nincs takargatnivalónk mások előtt, ezért azt gondolom, minél őszintébb valaki, annál magabiztosabbá válik."

“Sose add fel. Bármi történjék is, ne add fel. Erősítsd meg szíved. Országodban túl sok energiát fordítanak az ész fejlesztésére, ahelyett, hogy szívüket edzenék. Légy együtt érző, a barátaidon kívül mindenki mással is. Légy együtt érző, dolgozz lelked és egyben a világ békéjéért. Dolgozz a békéért, és hallgass rám: sose add fel. Nem számít, mi folyik körülötted, nem számít, mi történik. Sose add fel!”

„Akik ártani akarnak nekem, azok valójában tálcán kínálják a spirituális fejlődés legnagyszerűbb lehetőségét. Hiszen amikor összeakadok velük, természetes módon gyűlöletet és haragot érzek, és általuk esélyt kapok, hogy megtartóztassam magam ezektől az indulatoktól. Ha mindig mindenki kedves lenne hozzám, soha nem lenne lehetőségem a türelem gyakorlására. Hiszen könnyű együtt érezni azokkal, akik jók hozzám, és akiket kedvelek, az igazi próbatétel az, amikor valaki ártani akar nekem, meg akar gátolni valamiben, elvesz tőlem valamit, vagy inzultál. Ha az ilyen ember iránt is tudok szeretet érezni, az már előrelépés. Ez az ember tehát lehetőséget ad a fejlődésre, és ezért hálával tartozom neki.”

Nameste! A bennem lévő Isteni köszönti a benned lévő Istenit!








„A nemes élethez nem kellenek nagy tettek, csupán tiszta szív és sok-sok Szeretet!”


Szeretet oldal Testvéremnek!

Áradjon tovább szereteted az oldaladon át és segítsd a körülötted lévő lelkeket az "Élet napos oldalán" maradni,meglátni  teremtett világban Isten arcát és mosolyát!

Áldó szeretettel!


Istent szeretni önmagunkban

Olyannak szeretem magam, amilyen vagyok, nem kell megváltoznom.
Én tökéletes én vagyok, nincs mit átformálni bennem.
Szép vagyok és tehetséges, a tőlem telhető legjobb vagyok.
Olyannak szeretem magam, amilyen vagyok.
Olyannak szeretlek téged, amilyen vagy, nem kell tenned semmit.
Szeretetem belülről fakad, könnyű szeretnem téged.
A félelmeid, a haragod és könnyeid mögött látom mindig a fénylő csillagod.
Olyannak szeretem a világot, amilyen, mert tisztán értem azt.
Mert minden, amit elítélek benne, épp olyan emberektől származik, mint én magam.
Míg a béke megvalósul e világban, csak a szeretetet erősítem benne.
Növelem erejét azzal, hogy szeretek benne mindent.
Szeretem magam olyannak, amilyen vagyok, és tovább kívánok fejlődni.
Külső változásaimat belső meggyőződésem hozza.
Szép vagyok és tehetséges, a tőlem telhető legjobb vagyok.
Ezért olyannak szeretem magam, amilyen vagyok.

Isteni Énem szeretem magamban!
Istent szeretem magamban!


Érints meg!

Érints meg, - erre kérlek, - ha kisbabád vagyok!
Ölelj gyakran magadhoz, nélküled "megfagyok"!
Ne csak pelenkázz, mosdass, ha éhezem etess!
Puszild meg arcom százszor, mert így természetes!
Ringass el két karoddal, nyugtasd meg lelkemet,
öledbe bújva érzem, hogy jó szülőm szeret!
Érintésed ha érzem, az biztonságot ad,
Érints meg, ez az érzés, mindig velem marad!

Érints meg, - erre kérlek, - ha gyermeked vagyok,
s nem értem a világot, s félelmeim nagyok.
Ne tarts magadtól távol, ha veled dacolok,
helyemet nem találom, sok még az új dolog!
Keresd az utat hozzám, próbálj megérteni!
könnyű álmokat hozz rám, s akarj érinteni!
Jó éj puszid oly édes, olyan megnyugtató,
mesélő érintésed álomba ringató!

Kamasz fiaddá váltam? Érints meg akkor is!
Lelkem nem érzéketlen, csak más világba visz!
Ne hidd, hogy azért bántlak, mert most komisz vagyok.
Ezer tüském is vágyja az ölelő karod!
Magam felnőttnek érzem, - s hangodra szomjazom,
az élet viharához így alkalmazkodom.
Ketté szakadt világban, még helyem nem lelem,
viselj el hogyha bántlak, s maradj mindig velem!

Érints meg! - erre kérlek, - ha barátod vagyok!
megnyugtat ölelésed, ha más felzaklatott!
Biztató szép szavakkal lelket is önts belém.
értelmet adj a létnek, és tarts tükröt elém.
Kétségeimet vesd el, tudasd: fontos vagyok!
Lehet hogy érintésed, minden, amit kapok.
Ha szomorú a lelkem, vidámíts végre fel,
legyél velem ha baj van, s nem hagylak én sem el!

Kedvesem, éltem párja, most hozzád fordulok,
érintésed, szerelmed, a legszentebb dolog.
Ám tévedés azt hinned, a szenvedély elég.
Ezer félelmem kerget a karjaidba még.
Megnyugtat ölelésed, vigaszt nyújtasz nekem,
lágyan szoríts magadhoz és szebbítsd életem!
Ilyenkor végre érzem, - szemünk együtt ragyog.
Olyannak szeretsz engem, amilyen ÉN vagyok.

Felnőtt gyereked lettem, most már csak az leszek,
s van már saját családom, kiket ölelhetek.
Anyám, s apám karjára mégis számíthatok.
Érints meg most is, kérlek, mikor gyenge vagyok.
Szülői ölelésed, ma is sokat jelent,
így segíts értékelni, múltat jövőt, jelent.
Már én is másképp látlak, jobban becsüllek már.
Ami fájt elfelejtem, az élet jó tanár.

Érints meg még! - ezt kérem - idős szülőd vagyok.
Erős karodra vágyom, mielőtt meghalok!
Érints meg, ahogy egykor érintettelek,
amikor apró voltál, kis, védtelen gyerek.
Ülj le a közelembe, fogd kezem, adj erőt,
simíts az öreg arcon, sok ráncot, vad redőt!
Melegítsd át a szívem, megfáradt tagjaim,
te rólad szólt az élet, a legszebb álmaim.