VII. Jézus másodszor roskad le a kereszt alatt

Jézus ismét elesik a kereszt súlya alatt, hogy majd minket fölemeljen. 
Ő tudja, hogy érdemes újra felállni, hogy van értelme továbbmenni.
Mi is hányszor botlunk el bűneinkben, hányszor görnyedünk össze az élet terhe alatt és hányszor kérdezzük magunktól: van értelme továbbmenni? 
Van értelme újra felállni? 
Nem lehetne így maradni és megpihenni? 
De nem egyedül kell felállnunk. 
Ha Jézusra tekintünk, Ő szól hozzánk: „Ifjú, mondom neked, kelj föl!”
 Hagyjuk hát magunkat felemelni!




VI. Veronika letörli kendőjével Jézus verítékét

A tömegből egyedül Veronika lép oda Jézushoz, hogy letörölje megfáradt arcát és enyhítse szenvedéseit. 
Az én kereszthordozásom közepette sem vagyok egyedül: Jézus mindig ott van mellettem és ha szenvedéseimet egyesítem az ő fájdalmával, akkor maga Jézus lesz az, aki szeretettel odalép hozzám és letörli verítékemet az úton.


V. Cirenei Simon átveszi a keresztet

Jézus sem bírta egyedül és Cirenei Simon az, aki segít az Istennek vinni a keresztjét.
Én el tudom-e fogadni a segítséget? 
Van-e bennem elég alázat ahhoz, hogy elismerjem, segítségre szorulok? 
Le tudom-e küzdeni gőgömet, önelégültségemet, hogy mindent egyedül akarjak elvégezni?
Hiszem-e Jézus szavait, hogy „magamtól nem tehetek semmit.” ? 
Felismerem-e, hogy egyedül, a saját erőmből nem tudom vinni a keresztem? 
Felismerem-e megtörtségemben, hogy szükségem van Jézusra, mert csak ő tud igazán segíteni? Hagyom-e, hogy az Úr által rám szabott keresztet az Úr segítsen hordozni?
 
 

IV. Jézus édesanyjával találkozik

Még a tanítványok is elfutottak, de Mária szeretetből és hitből Fia mellett maradt még a kereszt alatt is. 
Jézusnak is vigasztalás volt anyját látnia, nekünk is vigasztalás lehet Mária a nehéz órákban. 
Mária is mindig mellettünk van és közbenjár értünk, úgy ahogyan fiát sem hagyta magára sosem. 

Szenvedéseim közepette észreveszem-e Máriát?
 Tudok-e erőt meríteni belőle? 
Tudom-e hittel kérni őt: „Imádkozzál érettünk bűnösökért.”?


III. Jézus először roskad le a kereszt alatt

Bizony, még Ő is elesik néha, hiszen Jézus a világ terhének keresztjét cipelte, a mi bűneink sújtották a porba.
 Nekem csak az Isten által rám szabott keresztet kell vinnem, mégis elesem alatta. 

Mindegy, hogy bűneink terhe, az élet gondjainak súlya alatt roskadunk össze, Jézus mindig segít felállni, ahogyan ő is talpra tudott állni bűneink ácsolta keresztjével.
Hiszem-e, hogy keresztem súlya alatt Jézus segítségével a legmélyebbről is képes vagyok újra talpra állni?




II. Jézus vállára veszi a keresztet

Jézus elfogadta keresztjét az Atya kezéből. 
Nem ellenkezik, csak a vállára veszi értünk és elindul vele, hogy mutassa számunkra az utat, hogy merre kövessük Őt. 
De ezt Ő már megmondta, hogy ez lesz mindannyiunk feladata: „Aki követni akar, tagadja meg magát, vegye fel keresztjét minden nap és úgy kövessen.”

Nem bújhatunk ki alóla. 
Fel kell vennünk keresztünket és egész életünkön át cipelnünk kell a Golgotáig. 
Sőt, nemcsak cipelni, hanem elfogadni és szeretni, mert a szeretetből vállalt igáról mondja Jézus: „az én terhem könnyű.” 



I. Jézust halálra ítélik

Jézus Pilátus előtt várja az ítéletet. 
Istenre hagyatkozva, csendben várja a döntést. 
Most ítélik el az igazságot, de Jézus tudja, hogy a fényt semmilyen sötétség nem olthatja ki végleg.   Hányszor mondta tanítványainak, hogy ne féljetek és lám, most ő sem fél, nem őrjöng és nem szól vissza. 
Tudja, hogy sokszor a csend a legjobb válasz. 

 Nekünk is meg kell tanulnunk hallgatni és meg kell tanulnunk nyugodtan válaszolni a legnagyobb vihar idején is.
Vajon én tudok uralkodni magamon, amikor igazságtalanul vádolnak?
 Megállom, hogy ne szóljak vissza, ha sértegetnek? 
Meg tudom-e tenni, hogy a magam védése helyett az igazságot és Istent hirdessem akkor is, amikor az lehetetlennek tűnik?






A keresztút nemcsak Jézus passiója, nemcsak a Szentírás legnagyobb drámája, nem csupán egy szenvedéstörténet. Életünk során mi is (van, hogy nap, mint nap) átéljük a keresztút egyes állomásait, nekünk is fel kell vennünk keresztünket és fájdalmak, szenvedések közepette fel kell vinnünk azt saját Golgotánkra. Így a keresztút egy ma is élő és ható, mindannyiunkhoz szóló személyes üzenet. Üzenet nem csak a megváltásról, az Istenért és embertársainkért vállalt áldozatról, a szeretetről, hanem üzenet a reményről is, hogy a mi kereszthordozásunk sem haszontalan és fölösleges. Jézus keresztútjával értelmet adott a szenvedésnek és mindennapi gondjainkban, fájdalmainkban is erőt meríthetünk az Ő gyötrelmeiből, aki értünk és miattunk járta végig ezt az utat.
Sokaknak azonban, akik önerőből próbálnak útjukon járni, a szenvedések csak érdesítik és nehezebbé teszik keresztjüket. Nekik keresztútjuk az elhagyatottságban a kereszten véget ér, míg azoknak akik Jézussal egyesítik szenvedésüket, azoknak a fájdalom csak csillogóvá csiszolja keresztjüket és akik Jézussal teszik meg ezt az utat a Golgotáig, azoknak a halál árnyékát elűzi a húsvéti fény és a kereszt deszkáin a feltámadás reménye csillog.

Édesanyámnak születésnapjára
Drága Édesanyám, köszöntelek most Téged,
hisz neked köszönhetek mindent, azt is hogy élek.
Te vagy az én mindenem, boldogságom, kincsem,
szívemben mindig velem vagy, ezt érzem.

Te vagy ki mindig megnyugtatsz, vigasztalsz, ha bántanak

és Te vagy a legjobb anya, kit ember csak kívánhat magának.
Sok mindent tanultam én Tőled, melyre mindig büszke lehetek
és bármikor emelt fővel közlekedhetek.

Tudom, nehéz az élet, ezt is megtanultam én,

de mi itt vagyunk egymásnak, ezért nem félek én.
Veszem az akadályt, mert keménynek neveltél
És remélem mindig büszkén szemléltél.

Bármit teszek, csak azért van, hogy két szemed csillogni lássam.

Maradj még velem nagyon sokáig ezt kívánom én,
Isten éltessen sokáig, hisz nagyon szeretlek én! 
 


Csakratisztítás fényvízzel


Helyezkedj el kényelmesen és vegyél egy mély lélegzetet… most engedd ki magadból nyugodtan, hagyd, hogy eltávozzon belőled a feszültség. Szívd be magadba mélyen a levegőt, áraszd el magad nyugalommal és fújd ki lassan, szeretettel… Vegyél egy újabb mély lélegzetet és engedd át magadon a levegőt, érezd, ahogy kitisztít és megnyugtat téged… Most érezd, ahogy a tested ellazul ettől a tiszta békességtől… ellazulsz lassan lábujjadtól fejtetődig… érezd, hogy egy szeretetteljes erő körülvesz téged, átölel szeretettel, fénnyel.
Most érzed, ahogy a bal kezedben egy vödröt fogsz. Nézd meg és lásd, ott van a kezedben… és most pillants a jobb kezedre… nézd, egy szép fehér szivacsot fogsz benne… vizsgáld meg mekkora, nyomogasd meg, milyen puha… Most előtted egy kis utat látsz, ami egy kúthoz vezet. Indulj el ezen az úton a vödörrel és a szivaccsal a kezedben… lépkedj rajta bátran, egyre közelebb és közelebb érve a csaphoz. Mikor odaérkezel, tedd a vödrödet a csap alá… és nyisd meg a csapot. Most lásd, ahogy a csapból aranyló tisztító víz folyik a vödrödbe… Folyékony aranyfény, szeretettel teli, tisztító energia.
Töltsd meg a vödrödet, s mikor megtöltötted, zárd el a csapot… Emeld fel a vödröt és érezd, hogy alig van súlya, hiszen szeretettel, tisztító vízzel van tele… Most indulj el vissza az úton, melynek a végén ott állsz te, várakozol önmagadra, hogy találkozzatok. Lépkedj önmagad felé szeretettel és lásd, ahogy mosolyogva várod magad. Odaérkeztél magad elé… mosolyogj önmagadra és tedd le a vödröt.

 Merítsd meg benne a szivacsot és itasd át ezzel az aranylóan fénylő, tisztító vízzel. Mikor a szivacsod beszívta a vizet és aranylóan fénylik, kezd el vele megtisztítani gyökércsakrád vöröslő színét, fénylő tölcsérét. Tedd bele a szivacsot, mosd az oldalát körbe-körbe ezzel az aranyló tisztító vízzel. Lásd, ahogy a szivacs mindent lemos róla s teljesen megtisztul, körben, a szélein, a belseje. Nézd, ahogy a szivacs letisztítja s fénylik a színe… gyönyörű vörös, forgó, fénylő, élettel teli.
Most mártsd meg a szivacsot a vödörben, mosd ki és újra töltsd meg ezzel az aranyló, tisztító vízzel. S most szakrális csakrádat elöl, ezzel a tisztító szivaccsal töröld át. Narancssárga fényét szikráztasd fel, színét élénkítsd és törölj ki belőle minden port, minden sötétséget, mindent ami rátapadt,… töröld át, lásd, ahogy tisztul, lásd, ahogy lemosol róla mindent… gyönyörűen fénylik narancssárgán.
Most a szivacsot újra mosd ki a vödörben és fordítsd meg magad előtt önmagad, és a hátsó szakrális csakrádat is narancssárga színűre tisztítsd meg. Moss ki ott is minden lerakódást, foltot, távolítsd el belőle és sikáld meg ott is. Látod, ha ott van egy kis folt, töröld le szeretettel a szivaccsal körbe-körbe.
Mosd ki újra szivacsod a vödörben és fordítsd meg magad. Most napfonatcsakrádat, hasi csakrádat elől aranyló sárgára tisztítsd meg. Mosd át ezzel a fényszivaccsal, és lásd, ahogy húzod rajta, hogy felfénylik a sárga, eltűnik minden por, lerakódás. Nézd, ahogy megtisztult, ahogy fénylik, ahogy forog.
Mosd ki újra a szivacsot és fordítsd meg önmagad és hátul is tisztítsd meg napfonatcsakrádat. A tiszta, fénylő szivaccsal, a tisztító aranyvízzel mosd át, és lásd, ahogy forog-forog tiszta színnel. Lásd, ahogy tisztítod, ahogy mosod… megtisztul, eltávozik róla minden lerakódás és por.
Újra mosd ki a szivacsot ebben a tiszta vízben, s fordítsd meg önmagad. Most szívcsakrád következik… elöl zöld fényét, rózsaszínben játszó teltségét mosd át ezzel a szivaccsal. Töröld át, hogy fénylő és szikrázó legyen. Lásd, ahogy elsimítod rajta, megtisztítod… fogd erősen a szivacsot, ne félj tőle… húzd rajta körbe-körbe. Lásd, ahogy tisztul, fénylik s forog… csodálatos, jó érzés…
Mosd ki a szivacsot újra a vödörben, töltsd meg tisztító aranyvízzel. Fordítsd meg önmagad és hátul is mosd ki most vele a csakrádat. A szivacs eltüntet mindent onnan… minden lerakódást, gátat, minden rossz érzést és feszültséget, minden koszt és sötétséget. Most a szivacsot, ahogy húzod rajta, felélénkül a színe és szikrázik zöld-rózsaszín fénye. Lásd, ahogy forog ékesen és tisztán… örülj, hogy megtisztítottad és érezd a szeretetet áramlani benne.
Most merítsd meg újra a szivacsot a vödörben… kicsit úsztasd benne s forgasd meg. Szívja be újra a tisztító fénylő energiát, a folyékony aranyvizet. Újra fordítsd magad szembe, s most torokcsakrádat elől tisztítsd meg vele. Lásd kékségét forogni, s ahol folt van rajta, sötétség vagy por, azt töröld el a szivaccsal és mosd át… megtudod tenni. Látod, ahogy tisztul kezeid nyomán, te tisztítod olyanra, amilyennek Isten megteremtette. Fénylőre, forgóra, tökéletesre… megtisztult immár elől. Öblítsd ki a szivacsot a vödörben s fordítsd meg magad, s a szivacsot a kezedbe fogva újra, hátul is tisztítsd meg torokcsakrádat s töröld ki belőle, amire nincs szükséged. Minden igaztalan szó most a szivaccsal eltávozik belőle… tisztaság, fény és a te igaz hangod, mi rajta át szól és megnyilvánul. Megtisztítod a szivaccsal, átmosod fénylőre, igaz energiával kéklőre. Lásd, milyen tiszta és fényes… örülj neki, mert az isteni szó, mi benne zeng.
Most fordítsd meg magad és a vödrödbe mártsd bele szivacsodat. Újra merítsd meg az aranyló, tisztító fényben, a vízben, melyben megtisztítod most indigószínű homlokcsakrádat. Helyezd bele a szivacsot és körkörösen tisztítsd meg… lásd, ahogy fénylik, vibrál, forog színe. Érezd, ahogy kitisztul előtted egy kép és gyönyörű fényesség, mi megérint. Ahogy tisztítod, egyre fényesebb előtted ez a kép, s látod ragyogni magadban lelked erejét. Mosd tovább, lásd, ahogy kezed a szivaccsal tisztítja, engedd, hogy tisztán lásd mivoltodat fénylőn és szeretettel, hogy mindenre elfogadással és megértéssel tekinthess. Most merítsd újra a szivacsodat a fényvízbe és fordítsd meg magad, hogy hátul is kitisztíthasd csakrádat. Lásd, ahogy indigó színe ott is örvénylik, s látod, van egy-két lerakódás…mosd ezt ki a szivaccsal, hogy ne befolyásolja semmi tisztánlátásodat. Mosd át és lásd, ahogy eltűnik a fénnyel, a szivacs lemos mindent a tisztaság erejével. Tisztítsd meg és lásd, ahogy fénylik és forog…tiszta és a fény rajta áthatol, s belőled jő ez a fény, Istennek fénye, mert te vagy az Ő szívének dicsősége.
Most merítsd meg újra szivacsodat a vízben, s lásd, ahogy vödrödben fénylik a tisztaság energiája, s ez a víz újra a szivacsodban van tisztítón, fénylőn. Most koronacsakrádat, mely lila színű s fejtetődön forog, tisztítsd meg. Felérsz oda, ne félj, hisz bármikor föléd tudsz emelkedni, saját magad fölé és felülről tisztítod… látod a fényét, ahogy forog… tisztítsd, mosd át, ne hagyj rajta semmilyen koszt vagy lerakódást. Tisztítsd, mosd... látod, ahogy tisztul és fénylik…s a lila kristályban és fehérben játszik. Ahogy mosod, kristályosan csillog fénye… mosd át a széleit is körbe-körbe. Lásd, ahogy forog, ahogy fénylik, s lásd, ahogy belőle egy fényörvény megnyílik és összeköt téged az isteni Fénnyel. Érzed magadban lelkedet a teljességben.
Minden csakrád gyönyörűen fénylik… állj magaddal szemben s nézd: alul gyönyörű vörös, gyökércsakrád. Fölötte sugárzón narancs, szakrális csakrád. Fölötte napfonatcsakrád aranylóan sárga, nap sugároz belőle, s erődet adja. Fölötte szívcsakrád gyönyörűen fényes, árad benne a szeretet és érzed elönt téged. Fölötte torokcsakrád kékje, tiszta szó, mi hallik belőle. Harmadik szemed homlokodon ékes, indigó fénye látod, szórja szét erejét, hogy lásd az igazságot körülötted, s benned. S most érezd, hogy nyílik fölötted a koronacsakrád fénye, lásd ahogy fénylik erőd teljessége. Kérd Atyádat, töltsön fel téged és csakráidat azzal a Fényszeretettel, mire szükséged van utadon... és hagyd, hogy így legyen...

Most angyalok jönnek és körbevesznek téged… tedd a szivacsot a vödörbe és add át nekik szeretettel. Kérd, vigyék el, Istennek ajánlod… integess nekik és lásd, ahogy elviszik a vödörrel és a szivaccsal mindazt, mi csakráidban a lerakódás volt. Köszönd meg, hogy megtisztulhattál fényesen, lásd magad fénytől ékesen, s térj vissza testedbe boldogan, szeretettel, fénylőn, teljességben, energiában.

Mozgasd meg most tagjaidat, érezd az erőt körülötted. Tudd, itt vagy teljességben, s ha érzed magad testedben, lassan nyisd ki a szemed.