Jöjj Szentlélek, mennyekbõl,

Hószín galamb Istentõl,

Áldott égi szeretet,

Töltsd be árva szívemet!

 

Ó, Szentlélek, drága fény,

Téged bírni vágylak én!

Jöjj, foglalj el teljesen

E csodás szép ünnepen!

 

Szép tavasznak reggelén

Tündököljön hit, remény:

Hogy te ápolsz engemet,

S mennybe viszed lelkemet!

 

Küldd Szentlelked, kérlek Uram,

Küldd hõ, buzgó imámra;

Hogy tanítson, vigasztaljon

És vezessen utadra!

Bûn teherrel messze tõled

Sötét éjben bolyongtam,

Tûzoszloppal, égi fénnyel

Vezess, vezess, ó, Uram!

 

Meghallgattál s fényt gyújtottál,

Minõt soha nem láttam.

Bús lelkemmel, tört szívemmel

Szent örömre találtam.

Ó, én lelkem, hirdesd széjjel,

Mint jött Isten tefeléd;

Mint jött Jézus, és üdvödért

Föláldozta életét!

 

Népmilliók, zarándokok

Téged Uram, keresnek.

Hallasd szavad, ó, Megváltóm,

S küldd vezérül Lelkedet!

Hadd leljenek fényt és erõt,

Zúgjon ének, örömár:

Te vagy, Jézus, Isten Fia,

Mindörökké Úr s Király!

 

 

 

Uram, ha most onnan lenézel,

lásd: a lét most sincs tele mézzel,

hogy rengeteg bûn, kapzsiság van

e szüléstõl nyögõ világban.

Még nem mérték az igaz ember,

az az "igaz," kinél a fegyver,

az akar "jót," aki hatalmas,

a szegény, gyenge neve: hallgass!

... BÉKE?!... Öt kontinens rivallja

s a kapzsi ember meg se hallja,

sõt, a nevedben ölni készül,

s Te is, nem úr vagy már, de vádlott:

-- így váltottad meg a világot?

 

Engem nem tántorít el Tõled,

ha nem mindig látom erõdet,

de száz ok, érv, kínos eset

szól napról napra ellened

s a gyenge hit megtántorul,

ha nem látja: Te vagy az Úr!

 

Uram, nem magamért esengek,

de százmillió ember szenved,

tetû, éhség, rabszolga-járom

gyötri õket. Ezeket szánom.

Mocsok, sötét odúk penésze

s börtönfenék... Ez sokak része.

Csontváz-anyák korcsokat szülnek

s mind átkozódva, sírva tûrnek,

szívük már robbanásig megtelt

atom-erejû gyûlölettel...

 

A szenvedõk nevében kérlek,

add, hogy legyen élet az élet,

ne köss békét herék hadával:

a munkát övezd glóriával.

Nem kívánjuk, hogy Tündérország

legyen a Föld... Hadd hulljon orcánk

harmata - de legyen az ember

ember, nemes, szép küzdelemben.

 

Tedd ujjongóbbá dalainkat,

ritkítsd meg sûrû sóhajunkat

s adj jó békét - ne majd a mennyben,

de a Földön is!... Ámen, ámen.