Adventi
elmélkedések 11. - A bűn
A
sötétség nem más, mint a fény hiánya.
A sötétet nem lehet
feldarabolni, kilapátolni, összetörni, egyszerűen csak fényt
kell gyújtani.
Ahol megjelenik az áldott fény, ott eltűnik a
sötét.
A bűn nem más, mint a szeretet hiánya, a bizalom, a jóság
hiánya.
Az emberek kezét nem visszafogni
kell a rossztól, hanem meg kell éreztetni velük, hogy milyen édes
és gyönyörűséges a szeretet útján járni.
Így maguktól
megtapasztalják, hogy igazából a bűnös ember rab, és a bűnbánat
nem más, mint felszabadulás. A szabad ember azt teszi, amit
szeretne, amire vágyik, amit Isten elvár tőle.
Ő igazából
szabadságában örömét leli.
A bűnös ember ki van szolgáltatva
a pillanatnyi vágyainak, hangulatának, kedélyének.
Adná
az Isten, hogy világosság gyúljon a szívünkben, tisztán lássuk
és megértsük, hogy a kapzsiság, hiúság, és mindez mennyire
mulandó, mennyire semmi, mennyire nem tudja boldoggá tenni az
embert.
Az elképzelt jó unalmas, szürke, hétköznapi.
Az
elképzelt rossz izgalmas, csábító, vonzó, de a megélt rossz az
embert kilúgozza, kiüresíti, fájdalommal, sötétséggel tölti
el.
A
megélt jó az embert fölemeli, tisztává, boldoggá, örömtelivé
teszi.
Miért
vergődnénk ócska kukacok után kapkodó halakként a gonosz
horgain.
Adná
az Isten, hogy mindannyiunk szívében megszülessen a vágy, tiszta,
igaz, őszinte világ után!
