Adventi
elmélkedések 14. - Ajándék
Jézus
Krisztus üres kézzel jött közénk Karácsony estéjén.
Nem
hozott ajándékokat, nem osztott semmiféle mennyei szuvenírt.
Ő,
önmaga akart lenni az áldás, az ajándék, Isten szeretetének
csodás megnyilvánulása.
Reformjához nem hozott égi kincseket.
Kérdéseinkre a válasz bennünk feszül. Isten mindannyiunkat a
saját képére, hasonlatosságára teremtette.
Mi is üres kézzel
jöttünk erre a földre, azzal a hivatással, hogy áldás, ajándék,
simogatás legyünk, válasz a fojtogató kérdésekre, út, mely
tovább vezet.
Nemcsak
kívülről kell a megoldást várni, útszélére sodródott
koldusokként.
Ne kezünket nyújtsuk alamizsna után a nagyvilág
felé, hanem egymásban bízó lélekkel terveket szőjünk, anyagi
forrásainkat bölcsen felhasználva, Istenben bízó lélekkel
teremtsünk magunknak otthont szülőföldünkön.
Az igazi megoldás
Te vagy, mi vagyunk!
Ajándék.
Olyan jó dolog ajándékot kapni, és olyan fontos, hogy mi magunk
is ajándékká váljunk.
Sokféle ajándék van, minden szülő a
gyermekének a lét ajándékát adja.
Jó lenne, ha közösen
gyermekeinknek meg tudnánk adni egy nyugodt, békés Magyarország
ajándékát.
A süllyedő Titanicon hiába fényesítették a
kanalakat, a kilincseket, a hajót kellett volna megmenteni.
Most
nemzetünk hajóját, népünk közösségét kellene megerősíteni.
Önmagunk
számára áldássá válva lehetünk világunk áldásává, hogy
más népekkel együtt egy új világot álmodjunk.
Hiábavaló a kis
egyéni megtakarításunk, a személyes győzelem, ha a közös nagy
csatánkat elbukjuk, a közös otthonunk darabokra törik.
Merjünk
értékes vetőmagot szórni a holnapba!
