Azt kívánom....Nektek és magamnak 

Hogy legyen erőd akkor is szeretni, amikor úgy érzed csak Te, adsz. 
Hogy legyen erőd akkor is mosolyogni, amikor úgy érzed a fogad, törik belé.
 Hogy akkor is kitarts, amikor nincs kedved. 

Hogy ne zavarjon, ha nagyok a problémáid, hiszen erős vagy és elbírod őket. 
Azért, mert ha erős vagy felemelhetsz embereket, ezáltal Te magad még jobban megerősödsz. 
Kívánom, hogy legyen erőd félretenni a büszkeséged, ha annak a Valakinek szüksége van rád. 
S kívánom, hogy legyen erőd megmondani, Neki mit érzel, mert tudom, hogy ez a legnehezebb.
 Őszintén kimondani. 

Kívánok Neked Türelmet! 
Hogy meg tudj hallgatni másokat. 
S hogy meg tudj bocsátani annak, aki nem tud Neked.
 Hogy fáradtan is tudj szeretettel és megértően beszélni azzal, akinek szüksége van rá. 

Kívánok Neked Bölcsességet! 
Hogy tudj különbséget tenni, mikor kaptad azért az akadályt, hogy megküzdj vele és mikor azért, hogy kikerüld, és más utat válassz. 
Hogy felismerd a mindennapok szépségét, és ne tragédiák döbbentsenek rá. 
Hogy meglásd a szeretteid fontosságát és szükségességét az életedben. 
Hogy minden idegesítő tulajdonságuk Téged épít, akár mint rossz, akár mint jó példa. 

Bölcsességet, hogy ne akarj tökéletes lenni, csak törekedj a legjobbra. 
Hiszen soha nem leszünk tökéletesek, maximum frusztráljuk magunkat a gondolattal. 
Ellenben a legjobbra törekvés újabb és újabb sikereket, majd célokat eredményez,s ez maga a haladás. 
Hogy az aprólékos sziszifuszi hétköznapokban lásd a holnapok nagyságát,És a nagy célok építőkockáit. 

Végül kívánok Neked egy apró mosolyt magunkon, hiszen ha mindezt meg tudnánk tenni,akkor már rég az Angyalok soraiba tartoznánk, és valaki olyanokra vigyáznánk,mint mi magunk. 
Ám kívánom Neked, hogy megtapasztald: a Teremtés attól válik tökéletessé,hogy ismertek a hibáink és számolnak a tökéletlenségünkkel. 
S nem utolsó sorban,Kívánom hogy azokkal tölthesd ezt az évet , akik szeretnek,és Magadba szívd ezt a Boldogságot!

 Áldás az év minden napjára!

Legyen áldás az úton, amit ma kezdesz el!
Legyen veled az Isten, kérem kísérjen el!
Kérem oltalmazzon meg és adjon néked erőt!
Utadon vezessen, formáljon szeressen, legyen a te őriződ!

Legyen áldás az úton, amit ma kezdesz el!
Tegye jóvá az Isten, amit te rontasz el!
Kérem ragyogja lénye lábad elébe a fényt.
Lásd meg, hogy utadon isteni oltalom vigyáz rád, szeretve félt!

Legyen áldás az úton, amit ma kezdesz el!
Legyen vigasztalásod, ha majd szenvedni kell!
Legyen erőd szeretni, utolsó lenni, ha kell!
Szívesen szolgálni, hálával áldozni, Jézusra mutatni fel!

Legyen áldás az úton, amit ma kezdesz el!
Kérjem kísérjen végig, amíg úton leszel:
boldog lehess és érezd, hogy az  élted a Tiéd!
Érezd, hogy mások is szeretnek, szívükkel kísérnek életed célja felé!

Karácsonyi Ének

Csendes várakozás pihen a szíveken

Leheletnek szárnyán, túl a képzeleten

Megáll most az idő is a pillanatra

Itt van, megjött az Úr, Világ megváltója

Akár csöppnyi gyermek e hatalmas Király

Fénykorona fején, méltóság homlokán

Ujjongó lélekkel köszöntünk most Téged

Istennek szent Fia, Krisztus jött el Véled

Meghajlunk előtted alázatos szívvel

Fogadd ajándékunk, mit adunk most hittel

Nincsen másunk Uram, csak a mi életünk

De azt most, itt, eléd, lábaidhoz tesszük

Vezess minket kérünk, Kegyelem Fényébe

Oltalmad kísérjen Jó Atyánk elébe

Áldott a pillanat mikor megszülettél

Mert minket Szíveddel így Hazavezettél

Áldott Karácsonyt!

KARÁCSONYRA

Szeretem magam elé képzelni a csendes, egyszerű Betlehemi barlangot, benne a Szent Családot, a Kis Jézussal. Milyen döbbenetes egyszerűség! A Világmindenség Ura üres kézzel jön a világra! Nem hoz semmit, mert Ö maga az áldás, az ajándék. „Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött fiát adta.” Jn 3,16

Nagy titok: Isten szeretetét hordozó ember az áldás, az ajándék!

Gyermekeimet arra biztattam az idei karácsony előtti elmélkedésekben, hogy legyenek kis Jézusok, váljanak ők maguk ajándékká, a jó Isten simogató, vigasztaló áldásává. Ügy szerette Isten a világot, - mondtam a gyermekeimnek - hogy megteremtett benneteket is, hogy ott, ahol vagytok általatok, felvidítsa, beragyogja, boldoggá tegyen mindenkit és mindent.

Sokszor elgondolkoztam itt a Dévai vár lábánál, Kőműves Kelemenen. Mit érezhetett ez az ember, mikor maga elé az asztalra kiürítette a felesége hamvai által szerzett pénzt. Családja szétesett, felesége, kicsiny fia oda lett, s ott van most előtte az a rakás gazdagság. Kőműves Kelemen leprája nagyon ragályos. A vár, a ház, a hírnév, a pénz, az anyagi világ a fontos, s ezért minden mást oda adnak nagyon sokan. Jövő évben a tízéves érettségi találkozóra készülő dévai fiatalokkal beszélgettem, huszonhatan végeztek, és szinte mind itthon is maradtak. Nagyon kevesen alapítottak családot, és csak haton vállaltak egy-egy gyereket.

Tíz év, huszonhat fiatal és hat gyermek, és tudom, hogy nemcsak Déván ezek a mutatók. 

Úgy érzem, hogy valami nagyon elromlott. „Mindezt nektek adom” mondta a gonosz lélek. Az anyagi világ, a mindenféle elektromos, plasztik, króm limlom került a céljaink központjába. Nem a család a fontos, hanem a ház. Nem a gyermek, a szerelem a fontos, hanem a „minden”, melyet meg akarunk adni a meg sem születő gyermeknek.

Világunk örült esztelen sebességgel prédálja el a földünk tartalékait. Fogynak az erdők, kimerülnek a szénbányák. A világ kőolajmezői kb. 40 talán 50 évre elegendő energiahordozót tartalmaznak. Sokszor megfordultam a Zsil völgyében. Az ottani mérnökök szerint, ha ott bölcs kitermelés folyt volna, az ottani szén sok - sok évre tisztességes megélhetést jelentett volna nagyon sok embernek. Sajnos oda csődítettek, sok százezer fiatalt, kik a teremtett világ tisztelete nélkül, vetették bele magukat, egy diktatórikus rendszer totális és esztelen vezetésével, a bányászatba. A megmocskolt bányák részben kiürültek, a belőlük élő emberek, most máshonnan várják a segélyeket. Biztos vagyok abban hogy az, ami ma a Zsil völgye, 10-20 év múlva az lesz az egész Románia, és 20-30 év múlva az egész világ, ha nem állunk le ebben az esztelen rohanásban az anyagi dolgok után. Zsil völgyének még adnak annyi támogatást, hogy az emberek ne essenek egymás nyakának, de ki fog majd egy–egy országnak, s végül az egész világnak segélyt adni a túléléshez?

Nem érted?  Ki tudná megmondani hány millió tonna újra nem születő energiahordozóból előállított szemetet, vásároltak meg csak az idén Karácsonykor, a világ megannyi üzletében, egy-egy beteges egyke gyermeknek, hogy azt majd január- február folyamán kilapátolják a világ nagy szemétdombjaira? Gondolj csak a vágyaidra: hatalmas ház, központi fűtés, telefon, kábel-tv, internet, víz villany, autó, lehetőleg több is, és ruhák, és finom ételek, és nyaralás. Mindez hány ezer hordó kőolaj? Szorozd be anyagi vágyaidat hat milliárddal, (hisz mindenkinek ugyanolyan joga van?!) és az így születő végtelen nagy számmal oszd el, a világunkban fellelhető energia-hordozókat s akkor már érted, hogy miről beszélek. Tudatos önmérséklés nélkül a világunk elpusztul!

Karácsony éjjelén, vagy a Názáreti egyszerű csendjében hiszem, hogy a Boldogságos Szűzanya és Szent József megtapasztalta az emberi lét teljességét, békéjét, boldogságát. Nem voltak ott világunk fényűző elektromos, króm, plasztik csodái, de ott voltak ők egymásnak, Isten adta ajándéknak, áldásnak. Nem fogyasztottak, hanem ajándékká váltak. 

Világunkat a barbárságba való visszaeséstől, a pusztulástól, csak a tudatos értékváltás mentheti meg, a mai fogyasztói, élvezői kultúra helyett a betlehemi, názáreti csendes élet méltóságában kellene Krisztust követnünk. Más út nem adatott az emberiségnek.

Világunkban egyedül a szeretet végtelen, mert a szeretet maga az Isten, minden más véges. Fürdessük lelkünket, világunkat legalább most az ünnepek alatt, (hátha rászoknánk,) az Isten szívéből áradó végtelen szeretetben. Karácsony nagy üzenete: a boldogság benned van és te ezt oda ajándékozhatod Isten nevében társadnak, gyermekednek, mindenkinek. Tedd meg alázattal, hisz erre születtél!

Böjte Csaba

 

ADVENTI ELMÉLKEDÉSEK 23.

„Szólhatok az emberek vagy az angyalok nyelvén, ha szeretet nincs bennem, csak zengő érc vagyok vagy pengő cimbalom. „(1. Kor.13,1.)

Egy vadász ismerősömmel beszéltem, ő mondta, hogy húsz őzike közül egy–kettő éri meg a felnőtt kort, a többi elveszik, elpusztul. Az őzek számára a fürgeség, az életrevalóság, az elevenség, a figyelmesség nagyon fontos, másképp a ragadozók zsákmánya lesz.

Azt gondolom, hogy ami az őz számára a gyorsaság, az, az ember számára a szeretet. 

A családjaink, közösségeink, népünk fennmaradásának legfontosabb feltétele az, hogy szeretet legyen köztünk, szolidaritás, összetartozás, bizalom. 

Azok az emberek, közösségek, népek, ahol a szeretet, a szolidaritás, az egymásra figyelés megszűnik, ott nincs tovább. Ezek nélkül az erények, értékek nélkül, a gonosz lélek bennünket egyenként levadász.

A szeretet tartja össze a közösségeinket, élettel, fénnyel, meleggel, lélekkel tölti meg a családjainkat. 

Aki nem tudja szeretni a munkáját, környezetét, családját, nemzetét, annak számára minden csak fájdalom: rossz neki munkába menni, rossz a feleségéhez bújni, rossz neki a himnuszt énekelni, a testvéreivel nemzeti ünnepet ülni.

 A kialudt mécsest meg kell gyújtani! 

Nem parancsszóval, nem dühös kiabálással, vagy erőszakkal kell a saját igazam, számomra kedves értékek folyamatos hangoztatásával fellobbantani. 

Nem, mindez nem célravezető, és így nem fogok életet vinni férjemmel, feleségemmel való kapcsolatomba. 

A hazaszeretet dühös acsarkodás mellett, még ha igazam van, akkor sem fog elmélyülni a szívekben.

 Erővel a világot nem lehet jobbá tenni, a népeket nem lehet összepofozni, bombázni egy nagy, békés, vidám családba.

Egy dolgot tehetek, hogy alázatos szeretetemmel, Jézus példájára, jelen vagyok. 

Az én szeretetem lángja lobogjon, hogy társam a füstölgő mécsét belőlem meggyújthassa. 

Szabad akarata van neki is, kis szíve, még ha nem is mutatja, fél, bizalmatlan. 

Tarts ki, higgyél a szeretet végső győzelmében! 

Társad, ha türelmes vagy, majd lángot kér, s te úgy adj, mint ki kap, végül is, az ő fénye neked is világosságot ad, melyben megláthatod szép arcának vonásait. 

Társad lángot kér, mert őt is vonzza a tiszta fény, az életet adó meleg, a világosság, mellyel Krisztus azonosította magát.

Akarj szeretni, jó lenni és jönnek majd az emberek, hogy a Krisztusnál talált kincsed széthordják, és te verejték nélkül, úgy adod lángod, hogy attól gazdagabb leszel!

Adná az Isten, hogy ez a nagyon fontos keresztény erény mindannyiunk számára betevő falat legyen!

 

ADVENTI ELMÉLKEDÉSEK 22.

„Jöjjetek én hozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és megterheltetek, és én megnyugtatlak titeket.”

 (Mt. 11,28.)

 A Napkeleti Bölcsek nem találják a Jézushoz vezető utat. Bekopognak Heródes palotájába, és Heródes hívatja a főpapjait, akik útba is igazítják őket: …Betlehem belőled származik a megváltó - mondják. Heródes udvari papjai tanácsára, vezetésével a Napkeleti Bölcsek célba érnek, átölelik a világ Urát. Döbbenetes, Heródes és főpapjai tudják az igét, az utat, az életet és még sincs nevük az élet könyvébe beírva.

A kereszténység lényege, nem az, hogy tudom: van Isten. 

Nem a tudás üdvözít bennünket. 

Heródes tudta, épp ezért leöleti a kisdedeket, a tudás neki bűnforrása lesz. 

A kereszténység lényege az élő Istennel való személyes találkozás. 

Kitárom a szívemet, majd felkelek és elindulok. 

Merre? Akarni kell, kérni, és az, ki a lábamat teremtette belép az életembe, az, ki kezeimet megálmodta, letörli a verejtéket, és gyöngéden átölel, és az ki nyelvemet adta, nevemen szólít szeretettel, becézni kezd engem, a tékozló fiút.

Gyertek hozzám mindnyájan, akik elfáradtatok. Nem azt mondja Jézus, hogy higgyetek bennem, hanem azt mondja, hogy gyertek hozzám. Ez a Szentírás rész mindannyiunknak szól.

A Karácsony mindannyiunk számára ünnep lehet. 

Nem egy múltbeli eseményt ünneplünk, hanem az örök életet, az örök Istennel való találkozást. Mindnyájan lehetünk pásztorok, napkeleti bölcsek, és a te otthonod, Betlehemi barlang lesz, benne az Élettel, ha kitárod szívedet Krisztus felé.

 

Ugyanez igaz az emberszeretetre is. A tudás önmagában nem üdvözít. Nem elég csak tudni, hogy van családunk, hazánk. Cselekvő szeretettel akarnunk kell a holnapot, áldozatot kell vállalnunk, útra kell kelnünk, fáradságot, nehézséget vállalva, a magunk csokrát el kell vinnünk szeretteinknek.

ADVENTI ELMÉLKEDÉSEK 21. - AZ ANYAGIAKHOZ VALÓ VISZONYUNK

A történelem minden sikeres változása, az anyagiakkal való kapcsolatunk átgondolásából fakadt. 

Nemcsak a Keresztény világnézet nagyjai, hanem Buddha, Konfucius, Lao-ce, Mohamed, mindannyian az anyagi világtól való viszonyuk rendezésével kezdték. 

Jézus Krisztus világosan megmondja, hogy ne gyűjtsünk e földön kincseket, olyanokat, melyet a rozsda szétmar, s a moly megemészt.

 Európa védőszentje, Szent Benedek, mindent ott hagyott és a hegyekbe vonult. 

Szent Ferenc a Szegénység Úrnőjének szolgája lett. 

A reformátorok puritán visszafogottságának sokat köszönhetnek a protestáns államok.

Anyagi visszafogottság: ha két számmal nagyobb cipőt veszünk, lábunkat a lábbeli leeszi, nem fogunk jobban haladni, boldogabbak lenni. 

Ha két számmal nagyobb vacsorát fogyasztunk, mint mire szükségünk van, betegek leszünk.

 De otthonaink kialakításakor, megvásárolt anyagi javaink halmozásával is túlléphetjük a határokat. Sok családot a szükség emészt, de nagyon sok család széthull a betegesen nagy ház, nyaraló, vagy más anyagi javak megteremtésének erőfeszítésekor, s azok fenntartása a te mókus-kereked.

Úgy gondolom, hogy az elmúlt 15 évben nemzetünk, népünk, itt a Kárpát-medencében hihetetlen értékeket fektetett üresen álló ingatlanokba, fel nem használható anyagi javakba.  

Ezek az értékek nem hoznak gyümölcsöket, nem szülnek holnapot.

Lehúznak, szárnyalásunkat beteges torzsalkodásba süllyesztik. 

Szép, tiszta lelkünket kicsinyes kapzsisággal, önzőséggel fertőzik.  

Ezen anyagi javak fenntartása, üzemeltetése sokszor erőnket meghaladó küzdelemre késztet, melyben könnyen egymást is letapossunk. Ha egy betörőt látunk, aki megrövidít, rendőrért kiáltunk. 

A gonosz lélek indítására, az életerőnk nagyon sokszor fölöslegesen, értelmetlenül elfolyik, olyan célokért, melyek maradandó boldogságot nem adnak, és mi még bután, büszkék is vagyunk „megvalósításainkra”. 

Természetes egyszerűség, bölcs visszafogottság mellett, óriási erők szabadulnának fel egy jobb világ teremtéséhez. 

Nem véletlenül költözött az Isten karácsony éjjelén egy egyszerű barlangba. 

Ő tudatosan döntött az egyszerű, természetes élet mellett. 

Nekem is, neked is döntened kell, döntésedben vezessen a lelkiismereted, a teremtett világ iránti őszinte tisztelet, szeretet, vágy az örök boldogság után!

Adventi elmélkedések 20. - "Ne aggódjatok az életetekért.."

„Ne aggódjatok az életetekért..Ti keressétek először az Isten országát és annak igazságát és mindent megkaptok hozzá. (Mt. 6,25.)

A mai világ egyik legnagyobb gondja, hogy talán nem hiszünk az Isteni gondviselésben. 

Logikus, hogyha nem az Isten szeretetétől várom életem ajándékait, akkor én kell, hogy magamnak kiharcoljam, kiügyeskedjem azokat az értékeket, mindennapi javakat, amikre szükségem van. 

A hívő ember számára az Isteni gondviselés egy garancia: elég a mának a maga baja, a holnapi nappal nem kell, hogy törődjek, mert az Isten jósága gondomat viseli. 

Ha nem hiszek, akkor magam kell a magam számára, a holnapra, a holnaputánra, és a mindennapokra garanciát biztosítanom. Ilyenkor jön az emberi önzés, kapzsiság, a harácsolás, a gyűjtés vágya, és itt nincs megállás, sosincs „elég”.

Krisztus ingyen jött közénk, őt nem kiérdemeltük, vagy megszereztük, hanem ő önként, szeretetből jött közénk, adta magát nekünk. 

Életem igazi értékei, Isten ajándékai. 

Minden, amim van, ajándék. 

Egészségem, barátaim, hivatásom, világnézetem, mind–mind ajándék, amit csak köszönni tudok a mindenhatónak. 

Egy-egy gyerek csendes kibontakozása az otthonban, jó irányban való fordulása, még ha küzdöttünk is érte, ajándék, kegyelem. 

Bonthatok vitorlát szél nélkül, de nem repülhetek.

 A verejtékesen gyöngyöző aranyásó, térdre borulva hálát ad az aranyrögért, melyet lelt, pedig a munka az övé volt, de tudja: az érték ajándék, az az Istené.

Az anyagiakkal való viszonyunk rendezéséhez az első lépés talán az lenne, ha élő hittel, hosszan elmélkednénk Jézus sok-sok szép biztató beszédén: Nézzétek az ég madarait, és a mezők virágait, nem vetnek, nem aratnak, Mennyei Atyám táplálja őket. 

Szeretettel azt mondja nekünk: mit aggodalmaskodtok, hisz egyetlen könyökkel sem tudjátok meghosszabbítani az életeteket, sőt egyetlen hajszálatokat sem tudjátok fehérré vagy feketévé tenni. Keressétek ti Isten országát, és mindent megkaptok ráadásként.

Sebeinkre, a gondviselésbe vetett hit gyógyír lehet.

Adventi elmélkedések 19. - Adjatok jól tömött, túlcsorduló mércével! 

Jó dolog jónak lenni, nem azért, mert megköszönik, hanem egyszerűen jó jónak lenni. 

A kút, melynek vizét merik folyamatosan, újratelik, él, életet ad, adja a vizét. 

Az a kút, melynek nem merik vizét, lassan kiszárad.

 Akkor van vize, ha ad. 

Ha önmagunkat nem tudjuk szeretettel adni, meghalunk. 

A kút vizét minél gyakrabban merik, annál többször feltelik, a hajszálereken szivárogva a víz feltölti a kutat. Amikor nem merik a vizet, akkor pangani kezd a kútban az élet, a hajszálerek betömődnek, beomlanak, lassan már nem fog a víz vándorolni a mélyebb pont felé a föld alatt. 

Az évek alatt a nap heve lassan kiszárítja a kútban levő vizet. 

Ahonnan elköltözik az ember, ott meghal a kút, mert nem adhatja önmagát.

Nem kell félnünk, ha adunk. 

Nem kell félnünk attól, hogy szeretünk, hogy jók vagyunk, hogy áldozatokat hozunk egymásért. 

Mink van, mit nem kaptunk? 

Isten áldását oda árassza, ahonnan az tovább is csörgedezik. 

Az ember nem arra született, hogy gyűjtőmedence legyen, és önmagáért éljen, hanem, hogy Isten áldása, kegyelme, jósága rajta keresztül áradva, folyjon tovább.

 Szeress, és add magad, nagylelkűségeddel úgy sem tudod felülmúlni az Urat!

Arra születtünk, hogy mi is ajándékokká váljunk, ajándékot osszunk. 

Minden, amid van, vagy a szereteted hordozója, s akkor szárnyaddá válik, az égbe röpít. 

Vagy meddő súly, bőrönd, amit hurcolsz, s önzéseddel, minden lépésedet keservessé teszed, 

fáradtan ezért lihegsz. 

Amit szeretetből odaajándékozol gyermekednek, társadnak, nemzetednek, az örökre a tied marad!

Adventi elmélkedések 18. - Milyen értékek mozgatnak engemet?

Isten angyala szól Józsefnek: ne félj, vedd az anyát, és gyermekét, menekülj vele Egyiptomba. Szent Józsefnek döntenie kell, választania kell, egyik felől ott van Nazaret, a barátok, ismerősök, másfelől az élet, a Kisjézus, a család. Józsefnek van ereje az élet, a család mellett dönteni, és útra kelni. Háta mögött hagyja a házat, a klienseket, a vállalkozást, mindent, mert számára mindennél fontosabb az élet, a család.

Egy szép gyűrű eszköz, mely által kifejezheted kedvesed iránti szereteted, az autó, elvisz azokhoz, kiket szeretsz, a ház otthont ad neked és tieidnek. Igazából minden csak eszköz, a cél te vagy, és azok, akikkel megosztod az életed. Az ember lelke halhatatlan, Isten szeretete, bölcsessége, teremtő ereje végtelen, s e végtelen távlatot bebarangolni határtalan idő. Ha alázatos vagy és kíváncsi, lassan világunk és annak alkotója, felfedi titkait. Lépésről-lépésre megismered, előre csak csodálni fogod, majd szeretni kezded Isten alkotásait, s általuk eljutsz ahhoz, kinek vonásai felsejlenek az arcodon.

Ha őszintén keresel, megvilágosodsz, és akkor magától hullanak le a szárnyalásodat a porba visszafogó lim-lomok, az anyagi dolgok, mindaz, mi eszköz, de cél nem lehet soha. Isten nem elveszi az üveggyöngyödet, boldog ölelésben magad veszíted el, mint szerelmes a ruháját, kinek minden ruhadarab a boldog nászban fölösleges dolog.

Azt hiszem, hogy Szent József mindannyiunknak példaképe lehet. Gondolkozzál el! Vajon számodra mi a legfontosabb, miért szoktál áldozatot hozni? A munkád, hivatásod? Családod, társad ki megosztotta veled az életét? Érték neked a nemzet, a haza? Értékeid koncentrikus belső köreiben ki van, mi van? Családodért, szeretteidért mindent fel tudnál áldozni? 

 

 

Adventi elmélkedések 17. - A párbeszédről

Sokan nem hisznek a szó erejében. 

Jézus feltámadása után találkozik az Emmauszi tanítványokkal, akik mindenből kiábrándulva mennek haza, távolodnak Jeruzsálemtől, mindattól, amit Krisztus jelent. 

Jézus nem parancsolja vissza kishitű, megtorpant társait, hanem elkíséri a tőle elvezető úton, és olyan szépen beszél velük, ahogyan ők mondták, „lángolt a szívünk, míg hallgattuk őt”. 

Jézus meghallgatja a másik felet, majd beszél, érvel a Szentírásból, mert hisz a kimondott szó erejében. Szándéka tiszta, magasabb rendű életet kínál testvéreinek.

Én is hiszek a szóban, az igében, mely által beléphetek testvérem szívébe. 

Hiszek a párbeszéd erejében, mely által értékeimet felkínálhatom, és megismerhetem társamat, az ő álmait, céljait, reményeit. 

A kimondott igaz szó által mindketten többek leszünk.

Minden kis búzaszem a tavaszi verőfényben, az áldott esőtől öntözött földben élni akar. 

Kis gyökerével a földbe kapaszkodva belegyökerezik, nyújtózik a kék égbe, hogy meghozza parányi virágait, majd szemet, gyümölcsöt terem. 

Ő is, mint te, és minden élő, élni, növekedni, kibontakozni akar. 

Vágya, álma: virágot, gyümölcsöt adni a világnak. 

Ha Istentől beleírt álmát, vágyát segíted megszületni okos szóval, társa lehetsz, barátja, így belőled is fakad a virág, a gyümölcs. 

Gyümölcsét megosztja veled, és te is boldog leszel, mert gyümölcsöd az, hogy ő gyümölcsöt terem.

Adventi elmélkedés 16. - A mi erőnk

Sokszor megtapasztaltam, hogy mindaz, amit csinálok, nem az enyém, hanem az élő Istené. 

A gyermekekért, kiket nevelek, Jézus Krisztus meghalt a keresztfán. 

Én legföljebb megpróbálok kenyeret adni nekik, gondozni őket. 

Isten ezért a világért, a mi népünkért, nemzetünkért meghalt. 

Életednek óriási ára volt. 

Isten jobban akarja azt, hogy mi külön és együtt is fejlődjünk, szépek, nagyszerűek legyünk, mind amennyire mi bármikor is akarhatnánk.

 Isten számára mi fontosabbak vagyunk.

A keresztény ember ereje ebből a világot kibontakoztató, világot továbbfejlesztő Isteni erőből fakad. 

Az Úr az életadó víz, a forrás, mi magunk vagyunk, mert az élet, az életet adó víz mind-mind általunk fakad. Jézus olyan szépen mondja, én vagyok a szőlőtő, és ti vagytok a szőlővesszők. 

Igazából az a göcsörtös, ráncos tőke, ami életet ad. 

És mi, a vesszők, gyümölcsöt termünk, ízletes fürtöket hordunk. 

Annyira tudom csodálni Istennek az alázatát, ahogy átengedi a gyümölcstermés dicsőségét nekünk. 

Szelíden, alázatosan hordoz bennünket, a szőlőtő termésének az öröme, büszkesége a miénk lehet, az élet dicsősége az övé. 

Élet van bennünk, míg alázattal, szeretettel együtt a tőkén vagyunk.

Nagyon fontos, hogy meglegyen bennünk az élő hit. 

Higgyük azt, hogy a népünket, nemzetünket nem mi akarjuk felemelni, nem mi teremtettük, nem mi haltunk meg érte a kereszten, hanem az élő Isten, és ez reményt, biztonságot ad. 

Ő nem személyválogató, mindannyian számára kedvesek vagyunk, jászlához meghívja az egyszerű pásztort, de a gazdag napkeleti bölcset is.

Istennek az a célja, hogy mint, minden nép, úgy a mi népünk is erős, egészséges és egységes legyen. 

Forrás: Korunk Aranyasszonyai

 

 

 

Adventi elmélkedések 15.

Úgy gondolom, hogy a Jó Isten, ha akarná egyetlen éjszaka, egyetlen nap alatt le tudná vadászni az erdőből az összes farkast, az összes vadállatot, hogy az őzikéknek békés, nyugodt életük legyen.

 De talán ekkor az őzikék elsatnyulnának, elpuhulnának, és lassan leállna törzsfejlődésük, megszakadna az ő fajuk.

A nehézségek, a gondok, a létért való küzdelem erősíti az embert. 

Annak a gyermeknek, aki a búra alatt nő fel, akinek nem kell szellemi, fizikai nehézségekkel megküzdenie, annak nem fog kialakulni se a fizikai, se a szellemi tűrőképessége, erőnléte. 

Nem fog kialakulni az immunrendszere. 

A nehézségek Isten ajándékai, melyekkel nap, mint nap megküzdve bontogatjuk szárnyainkat. 

A diák, leckéje fölé görnyedve, akárcsak a sportoló, a maga súlyzója alatt erőlködik, felnő, erősödik, hogy lassan bajnok legyen. 

 

Furcsa lenne az a futballista, aki meccs közben leülne, és elkezdene sírdogálni, hogy elrúgták tőle a labdát. Nevetséges lenne, ha sírva kérné, hogy adják vissza neki a futballt, mert ő is gólt akarna rúgni. 

A létért küzdeni kell! 

Minden egyes gólért a csapatnak is, de minden játékosnak külön-külön is, meg kell küzdeni.  

Az eredményes játék verejtékből, erőfeszítésből, összefogásból, küzdelemből születik.

Isten a maga végtelen irgalmasságával úgy látta jónak, hogy az ember önmagát, környezetét, vajúdó erőfeszítéssel tudja csak világra hozni.  

Nem kell félni a munkától, az erőfeszítéstől. 

Vegyük vállunkra a keresztünket, és úgy kövessük a megfeszített Krisztust. 

A lét kibontakozása a munka, a küzdelem maga.

Legyen áldott az ő szent fölsége, és kérjük, hogy adjon erőt a mindennapi keresztjeink hordozásához, a nehézségek vállalásához, a verejtékhez, mindahhoz, ami szükséges önmagunk, nemzetünk és szép világunk továbbteremtéséhez.

 

Forrás: Korunk Aranyasszonyai